Megközelítése, fekvése:

A város a Nagy-Küküllő felső szakaszán, az Erdélyi-medence délkeleti részén fekszik, átlagosan 481 m tengerszint feletti magasságon. A mai Hargita megye második legnagyobb települése.

A megyeszékhely Csíkszeredától valamint Segesvártól 50-50, Marosvásárhelytől és Brassótól 100 km-re található.

A város története:

A régészeti leletek tanúsága szerint a város környéke már az őskor óta lakott volt. A Székely Támadt vár alatt római castrum és fürdő maradványait tárták fel.

Írott oklevél először 1224-ben említi a településen élőket telegdi székelyekként. Ekkor még csak néhány egyházi épületből állott a későbbi város. Az 1333-ban keltezett pápai tizedjegyzék szerint a város neve Udorhel.

Első kiváltságait 1427-ben kapta Zsigmond királytól, majd 1485-ben Báthory István mezővárosi jogot adott a településnek. Ebben a században említik először Udvarhely néven. 1557-ben Izabella királyné olyan kiváltságlevelet adományozott, amelyben minden adótól és rovataltól mentesítette a várost. Egy év múlva tőle kapta a város címeres pecsétjét is. 1571-ben Báthoryi István fejedelem elrendeli, hogy minden udvarhelyi egyformán viselje a város terheit, ne csak a javadalmakban, hanem a közterhekben is osztozzék. 1615-ben Bethlen Gábor megerősíti Udvarhely kiváltságait, és tőle ered a székely előtag a város nevében.

A kuruc-labanc háború után büntetésként 10 évig beszállásolt katonákat kellett eltartani. Mária Terézia idején átszervezték a határőrséget. Ekkor a város területén nem történt nagyobb ellenállás, de a madéfalvi veszedelem befolyásolta a hadügyi reformot. 1710-11-ben behurcolták a pestist Moldvából, ami az óvintézkedés ellenére tovább terjedt és megakadályozta további katonák betelepítését. A fennmaradt emlékek szerint ekkor nagyon megromlott a közbiztonság a városban.

1848 április 4-én közgyűlést tartottak a városban, ahol elhatározták, hogy 30 tagú küldöttséget menesztenek Kolozsvárra, hogy megsürgessék az országgyűlés összehívását. A felterjesztett kérelmek egyike az unió megteremtése volt. Az unió kimondása után Erdélyből 4 honvéd zászlóaljat állítottak fel, az egyik toborzási helye Udvarhely volt.

Egy évvel később, a piski ütközet után Bem seregei a Küküllő völgye felé vonultak, hogy ott egyesítse seregét a székely csapatokkal, amelyek Udvarhely felé indultak. 1849. február 15-én bevonultak a városba, majd Segesvár közelébel egyesültek a lengyel tábornok seregével. Augusztusban láttak utoljára honvédeket a városban, ezután Heydte őrnagy vette át az irányítást a szék felett.

1861-től, a bach-korszak után kezdett normalizálódni a helyzet, gyors ütemben fejlődött a város. Udvarhelyszék megszűnte után, 1876-tól az újonnan alapított Udvarhely vármegye székhelye lett. A XX. században a megye szellemi és közigazgatási, valamint adminisztrációs központja volt. Ettől a rangjától 1968-ban fosztották meg. Ezután Székelyudvarhely arculata átalakult, a lakosság száma megkétszereződött, új városrészek alakultak. Ma Hargita megye nyugati régiójának központja, az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára.

1910-ben 10 244 lakosából 9888 fő magyar (96,5%), 212 német (2,1%) és 115 román (1,1%).

1992-ben 39 959 lakosából 38 937 fő magyar (97,4%), 39 német (0,1%) és 837 román (2,1%).

2002-ben 36 948 lakosából 35 357 fő magyar (95,7%), 25 német (0,1% alatt), 1077 román (2,9%) és 429 cigány (1,2%).