Kárpát-medence útikönyv
Ipari emlékek, építmények > Hidak
Lánchíd - Kárpát-medence útikönyv

Lánchíd

Lánchíd

Fekvése:

A Lánchíd Budapest szívében, a Margit hídtól délre, illetve a Szabadság hídtól északra köti össze a Duna két partját. A híd budai oldala a Várhegy irányába vezet, a folytatását képező út azonban a Clark Ádám téri körforgalom után a vár alatti alagútban folytatódik. A pesti oldalon a Roosevelt térre visz, amelyet jobbról megkerülve a József Attila utcába vezeti a forgalmat.

A híd története:

A XIX. század középső évei előtt a Duna magyarországi szakaszán nem volt állandó híd, de egy ilyen szerkezet megépítésének a gondolata már régóta és egyre többször felmerült. Mivel Buda és Pest volt az ország fővárosa, ezért itt tűnt a legindokoltabbnak az első híd felépítése. A XIX. század gazdasági és társadalmi fejlődésének köszönhetően a terv megvalósítása már sürgőssé, és elodázhatatlanná vált.

Budapest: Széchenyi-lánchíd

1820-ban elhunyt Széchenyi István édesapja, gróf Széchenyi Ferenc, és a temetésre Pesten keresztül utazó ifjú Széchenyi a Duna jégzajlása miatt vesztegelni kényszerül 1820. december 29 és 1821. január 5 között, mivel egyetlen révész sem vállalta a folyón való átkelést.Ekkor Széchenyi barátja, báró Brudern József előtt azt a kijelentést tette, hogy "egy évi jövedelmemet adnám, ha Buda és Pest köz állandó híd létesülne és én, bár valószínűleg sohasem fogok Pesten lakni, soha egy krajcár kamatot vagy éppen pénzem visszafizetését nem fogom kívánni; a gondolat, hogy hazámnak jelentékeny szolgálatot tettem, teljesen kártalanítani fog".

Al-dunai útja, illetve a Világ és Stádium megírása után, 1832. február 10-én nagyobb társaságot hívott magához, köztük gróf Andrássy Györgyöt, gróf Stanlein Edét, Ullmann Móric bankárt, báró Wesselényi Miklóst, a társadalmi élet, a városi törvényhatóságok, a helytartótanács, valamint a kancellária több befolyásos személyét. A tanácskozáson megpendítették egy Buda és Pest közötti hídnak az építését.

Négy nap múlva, február 14-én megalakult a Híd-egyesület, melynek elnökévé gróf Stainlein Edét, alelnökévé gróf Széchenyi Istvánt választották meg. Az egyesületben három alosztály működött, melyek a leendő híd építésének politikai, pénzügyi és műszaki problémáival foglalkoztak. Az egyesület hamarosan felhívást tett közzé: mindenki, aki magát hívatva érzi, küldje be tervét egy állandó dunai híd építésére vonatkozóan. A felhívásra 8 beadvány érkezett, de ezek között nem volt olyan, amely megvalósítható lett volna. Az eredménytelenség hatására Széchenyi elhatározta, hogy gróf Andrássy Györggyel (a technikai alosztály vezetőjével) Angliába utazik, hogy ott megtekintse a híresebb hidakat, majd ezután az angol mérnökök véleményét a budai híd ügyében megkérdezze. Angliában több híd építőjével kapcsolatba léptek, köztük W. Yates vashámor-tuéajdonos és mérnökkel, William Tierney Clark, a shorehami és a hammersmithi hidak építőjével, Telford, a Menai-híd építőjével, J. Walker és Jesse Hartley mérnökökkel, valamint Ogden amerikai konzullal. Ogden, Clark és Tenford érdeklődésükre írásbeli válaszokat is adtak. Hazaérkezésük után, tapasztalataik birtokában Széchenyiék kezdtek megbarátkozni egy lánchíd építésének a gondolatával.

Budapest: Széchenyi-lánchíd Budapest: Széchenyi lánchíd Budapest: Széchenyi lánchíd

A híd felépítéséhez szükséges összeget Clark 120 000 font sterlingre becsülte, öntöttvas híd esetén ennek a duplájába, fahíd esetén pedig az összegnek felébe került volna az építkezés.

Végül, számtalan akadály és nehézség leküzdése után megszületett a törvényjavaslat a híd építéséről, melyet a király 1836. május 2-án szentesített. A híd mielőbbi megépítésének érdekében Széchenyi felkérte báró Sina György bankárt, hogy álljon a vállalkozás jogi és pénzügyi lebonyolításának az élére. Sina a szémára felajánlott szerepet elfogadta.

1837 szeptemberének elején Sina György felkérésére Pestre érkezett William Tierney Clark angol hídépítő mérnök, akit még angliai útján szerzett ismeretsége eredményeként Széchenyi ajánlott a bankár figyelmébe. Clark a helyszíni felmérése alapján már 300 000 font sterlingre becsülte a híd költségeit. A jelentős drágulást az okozta korábbi ajánlatához képest, hogy az építést jászolgátak használatával ítélte kivitelezhetőnek.

Budapest: Széchenyi lánchíd panoráma

A Hídbizottság végül 1838. szeptember 18-án elfogadta Clark tervét, mely szerint a híd egy háromnyílású függőhíd lesz, lánc-kialakítású főtartókkal, valamint kőből falazott pillérekkel és pilonokkal. 1839. május 14-én a hídépítés szerződését az uralkodó is jóváhagyta. Ebben többek között a következőket kötötték ki: a hidat mielőbb fel kell építeni és a közönségnek átadni, 87 év elteltével a hidat a társaság a nemzetnek köteles átadni, ez alatt a 87 év alatt a hídtól 1-1 mérföld távolságban másik híd nem építhető, valamint a kompjáratok és egyéb átkelő eszközök működtetését a részvénytársaságnak is engedélyeznie kell. A törvényhozás a szerződést 1840-ben iktatta törvénybe, Sina György felkérte William Tierney Clarkot, hogy az építkezés előkészületeit tegye meg.

Mivel Clark az építkezés során nem lehetett állandóan jelen, helyetteséül és az építkezés felügyelőjének Clark Ádámot tette meg (aki csak névrokonságban állott vele). A híd építése 1840-ben megkezdődött, július 28-án leverték a pesti hídfő jászolgátjának első cölöpjét. 1842. augusztus 24-én ünnepélyes keretek között, Ferdinánd Károly főherceg és a nádor jelenlétében letették a híd alapkövét. 1847 júliusára készült el a pesti hídfő falazati munkája, és majdnem kész volt a budai oldalé is. 1848. március 28-án építik be a pesti hídfő láncaknájába a parti láncszakaszt, július 8-án pedig már a középső nyílás egyik lánctagját emelik a helyére. 11 láncszakasz felhúzása sikeresen megtörtént, de július 18-án, az esti órákban, mikor az utolsó, tizenkettedik láncdarabot emelték, a csigasok egyik láncszeme elpattant, és a levegőben lógó, majdnem 800 tonnás láncdarab visszazuhant a munkapadra, a rajta lévőket, köztük Széchenyit is, a Dunába sodorta. A balestben egy munkás vesztette életét.

Budapest: Széchenyi lánchíd

Az 1848-49-es forradalom eseményei a híd építését hátrányosan befolyásolták, időnként az építkezésen dolgozó szakembereknek kellett ágyúkészítésnél segédkezni, máskor meg a császári seregek vonultak át az épülő szerkezeten. Eközben a Ganz Ábrahám-féle öntöde, ahol a híd korlátjai készültek, ágyúk öntésével volt elfoglalva, így a korlátok készítése is szünetelt. 1849 tavaszán Görgey csapatai ostromolták a Budai Várat, ekkor a császári csapatok ágyúitól kapott néhány találatot a híd is, illetve május 21-én egy osztrák ezredes a hídra előzetesen odakészített lőporos ládákba dobta szivarját, melynek következtében azok berobbantak és kisebb-nagyobb károkat okoztak. Görgey a vár elfoglalása után haladéktalanul elrendelte a híd sérüléseinek a kijavítását.

A győri csata elvesztése után a magyar csapatok visszavonulásakor Dembinszky tábornok fel akarta égettetni a budai oldal nyílásának pályaszerkezetét, de erről a tervéről Clark le tudta beszélni. A császári csapatok hamarosan megszállták Pestet, a szabadságharc augusztusban befejeződött, innentől semmi akadálya nem volt a hídépítés zavartalan befejezésének.

Clarkék az építkezést már 1845-ben be akarták fejezni, végül ez jóval hosszabb ideig tartot, annak ellenére, hogy a munkálatok rendben és különösebb akadályok nélkül folytak 1849-ig. Ebben szerepet játszottak az időjárás viszontagságai, a szállítások késlekedése, az alapozásnál az altalaj ellenállása, valamint az 1848-49-es események is.

Budapest: Széchenyi lánchíd

1849 szeptember és október folyamán megépült a végleges útburkolat, a gyalogjáró, illetve a korlát is. Az összes hiányzó szerelvény elhelyezése után, 1849. november 20-án Haynau tábornok jelenlétében a Lánchidat átadták a forgalomnak. Ezen a napon a hídon még nem szedtek vámot.

Az építkezés költségei végül 6 244 801 forintot tettek ki, ami körülbelül a kétszerese volt az eredetileg tervezettnek, de ez az összeg később megtérült a hídvámokból és az egyéb mellékjövedelmekből.

Források:

Páll Gábor: A budapesti hidak története


Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

Címkék: Budapest | Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye | Híd | Budapesti hidak | Széchenyi István | Clark Ádám |
eXTReMe Tracker
Belépés
Regisztráció