Kárpát-medence útikönyv
Település
Budapest: II. kerület - Kárpát-medence útikönyv

Budapest: II. kerület

Budapest: II. kerület

Megközelítése, fekvése:

Budapest II. kerülete a város északnyugati részén, nagyjából a Budakeszi út - Szilágyi Erzsébet fasor - Csalogány utca - Duna - Szépvölgyi út - Hármashatár-hegy - Vihar-hegy - Csúcs-hegy által határolt területen. Megközelíthető a Margit híd, Árpád híd felől, vagy az Alkotás utca, Attila utca felől, Budakeszi irányából a Budakeszi úton, Solymár irányából a Hidegkúti úton. Tömegközlekedéssel legegyszerűbben valamelyik Moszkva térre taró járattal juthatunk ide.

A II. kerület története:

A neander-völgyi ember nyomaira, az emberi élet első emlékeire a II. kerület területén a Remete-szurdokban, Budaliget mellett bukkantak, A római korból már több, a II. kerületet érintő információ lelhető fel, az I. században a budai Dunapartot őrző 3 lovas alakulat közül az egyik a Vízivárosban állomásozott. A III. században az aquincumi katonai arisztokrácia rendelkezett birtokokkal a budai hegyvidéken, elsősorban a Szemlő-hegy környékén, majd 400 körül a rómaiak kiürítették Kelet-Pannóniát, elhagyták a térséget. A rómaiak után a hun uralom alatt szarmaták és germánok telepedtek le, akiknek az itt létéről különböző leletek tanúskodnak, szintén a Szemlő-hegy térségéből. A kutatók feltételezése szerint a honfoglalás után a Megyer törzs szállásterületéhez tartozott a mai Budapest területe, a Kuruclesi-dűlőben honfoglaláskori sírokat tártak fel a régészek.

Budapest - II. kerület: Szűk utcák a Rózsadomb Duna felőli oldalán

A kerület területén az Árpád-kortól kezdődően több település nyomai is felfedezhetők. Nyéken, mely falu határai a középkorban Buda, Felhévíz és Hidegkút voltak, X-XI. századi temetőkre bukkantak. A település mellett valószínűleg már III. Béla idejében vadaskert működött, melynek birtokosai az uralkodók mellett kisnemesek, budai polgárok voltak. A mai Hűvösvölgyi út 78. szám alatt Zsigmond király és Mária királyné kezdett vadászkastélyt és nyárilakot építeni, ezt később Mátyás bővítette.

Budapest: A II. kerület északnyugati része

Hidegkút keleti határánál helyezkedett el az először 1212-ben említett Gercse falu, melynek temploma a XIII. századból való. A XII. században alakulhatott ki Felhévíz települése, ami nevét a mai Császár és Lukács fürdők környékén feltörő meleg vízű forrásokról kapta. Ez a falu eredetileg Óbuda része volt, területe a Lánchídig tartott. Lakosságának nagy része magyar volt, mezőgazdasággal foglalkoztak.

A tatárjárás után Felhévíz déli részéből jött létre a magyar lakosságú Buda, középpontjában (nagyjából a mai Csalogány és Medve utca sarkán) Szent Péter tiszteletére emelt templommal.

Igen nagy jelentőségű volt még a János- és a Hárs-hegy nyergénél épült Szent Lőrinc kolostor, melynek romjai ma a Budakeszi út 93. sz. alatt láthatók. A kolostor a pálosoké volt, akik 1300-ban kezdték építeni egy Szent Lőrinc tiszteletére emelt kápolna helyén. A XVI. század elejére az ország legnagyobb kolostora lett, azonban a törökök elpusztították, 1541 után már semmilyen forrás nem tesz említést róla.

Miután 1541-ben a törökök Budát elfoglalták, a határában lévő települések többségét elhagyták lakosai. Kiürült Gercse, Nyék, Hidegkút is, de elnéptelenedtek Buda külvárosi részei, Felhévíz és Szentpéter is. A kolostor köveit elhordták a vár megerősítéséhez. A török időkben a vár körüli legnyaobb lakótelep a "Varos" volt, a mai Széna és Bem tér, valamint a Lánchíd budai hídfője közti területen. Ez volt tulajdonképpen a későbbi Víziváros. A törökök kiűzése 1686-ban történt meg, az azt megelőző, 1541-től kezdődött időszak nem csak a pusztításról maradt emlékezetes, hiszen ekkor épültek az oszmán-török építészet jelentős magyarországi emlékei, a Király és a Császár fürdő, valamint Gül Baba türbéje.

A törökök kiűzése után Buda hat városrészből állt, melyek közül három a mai II. kerület területén helyezkedett el: Víziváros, Országút és Újlak. Ezeken a területeken, az ország többi részéhez hasonlóan, megkezdődött az újjáépítés. A Víziváros jelentőségét a számos katonai és középület, valamint a kereskedelem adta. A Fő utca környékét leszámítva (ahol a polgári jólét látszódott az épületeken) falusi jellege volt a területnek.

Az Országút városrész az itt Bécs felé tartó országútról kapta a nevét, szintén a kereskedelemből élt és a Vízivároshoz hasonlóan falusias jellege volt.

Újlak Óbuda, Szemlőhegy, Pálvölgy és az Országút között elterülő település a Duna mentén, mely a XVIII. században, a középkori Szentjakabfalva helyén alakult ki. Lakossága nagyrészt ide települt, német ajkú, iparral és kereskedelemmel foglalkozó emberekből tevődött össze.

Szintén a XVIII. században alakult újjá Hidegkút települése is, melyet a Fekete-erdő környékéről származó svábokkal telepítettek be.

A XIX. században a kerület területén különböző kirándulóhelyek, valamint nyaralók épültek, alakultak ki, Kuruclesen, Zugligeten, Szépjuhásznén, Lipótmezőn és Hidegkúton is.

Budapest 1873-as megalakítása után a zsúfolt Víziváros népessége már nem tudott növekedni, a nagyméretű külterületi részek viszont lehetőséget teremtettek a fejlődésnek. 1876-ban elkészült a budai oldal rendezési terve, kialakították az 1876-ban átadott Margit híd budai hídfőjétől a mai Mechwart ligetig tartó útvonalat, majd 1885 és 1892 között ennek további szakaszait. 1896 után tervbe vették a Rózsadomb, Rézmál, Törökvész, Szemlőhegy, Vérhalom és Nyék szabályozását is. Ezen a területen 1880-ban filoxeria-járvány söpört végig, amely az itt honos szőlőültetvények teljes egészét kiirtotta, ugyanakkor elősegítette ezen városrészek beépülését, fejlődését.

1899-ben megépítették a Pasaréti utat, mely után megkezdődött Pasarét beépítése is. Az ezt követő évtizedekben a budai dombok lassan, fokozatosan beépültek.

A II. világháború és az 56-os forradalom súlyos sebeket ejtett a kerületben, sok itt élő ember vált a forradalom részesévé, az Orsú utcában lakott Nagy Imre miniszterelnök, a Borbolya utcában Mansfeld Péter, a forradalom legfiatalabb vértanúja, valamint a Lövőház utcában Szabó János, a Széna téri harcok vezére.

Budapest - II. kerület: Kilátás a Balogh Ádám-szikláról

1950. január elsejétől, amikor létrehozták Nagy-Budapestet, Hidegkutat is a városhoz csatolták, azóta a II. kerület része. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek során a kerület szinte teljesen beépült, az egykor népszerű kirándulóhelyekből mára már csak pár maradt a városrész különböző pontjain.


Név
E-mail cím
Honlapod címe (ha van)
Hozzászólás
Mennyi három meg három (betűvel)?

eXTReMe Tracker
Belépés
Regisztráció