Kárpát-medence útikönyv
Dunántúli-középhegység - Kárpát-medence útikönyv

Dunántúli-középhegység

Fekvése, tájai:

A Keszthelyi-hegységtől a Pilisig húzódó alacsony középhegység három középtájra tagolódik. Legnyugatibb tagja a Bakony-vidék, középső részén a Vértes-Velencei-hegyvidék terül el, majd utolsóként a Dunazug-hegyvidék zárja a sort. Geológiai szempontból a Dunakanyarban található Visegrádi-hegység már az Északi-középhegységhez tartozik, de földrajzilag a Dunántúli-középhegységhez soroljuk.

A hegységről:

Délnyugat-északkelet irányú, törések által rögökre darabolt, mintegy 7000 km2 területű nagytáj. Körülbelül 200 km hosszú és változó (20-50 km) szélességű röghegység. Magassága nem jelentős, csak két hegycsúcsa emelkedik 700 m fölé: az egyik a Kőris-hegy (707 m) a Bakonyban, a másik a Pilis-tető (756 m) a Pilisben.

Dunántúli-középhegység: Tihanyi-félsziget

A Visegrádi-hegység a harmadkori miocén vulkanizmus eredménye, emiatt tarjuk geológiai szempontból az Északi-középhegység részének. A bazalttakarós részek (Agár-tető, Kab-hegy, tanúhegyek a Tapolcai-medencében) a pliocén korból származnak. A hegység egyes részeinek tengeri eredetét üledékes kőzetek, dolomit és különböző korú mészkövek jelzik. A Velencei-hegység földtörténeti ókorból származó, karbon kori gránittömbjét csak földrajzi fekvése miatt soroljuk ide.

A nagyrészt karbonátos kőzetekből felépülő hegység domborzata alapvetően két formacsoportra bontható. Az első csoportot a hegységek tönkös sasbércei alkotják, míg a másodikat a dombsági tájtípusok.

Dunántúli-középhegység: A Tési-fennsíkon

A Dunántúli-középhegység jellegzetes formakincseit a karsztjelenségek és a vetődéses formák (sasbércek, árkok, fennsíkok, lépcsős vidékek) adják.

Dunántúli-középhegység: Római-fürdő a Gaja-patak szurdokvölgyében

A hegység éghajlata környezeténél hűvösebb, csapadékosabb. Az erdőirtások eredményeként az erdők a magasabb régiókba szorultak vissza.

Források:

MTSZ: Dunántúli-középhegység

Részei:

eXTReMe Tracker
Belépés
Regisztráció